Mondják sokan sok helyen, hogy az idő csodás gyógyszer, be tud gyógyítani minden sebet. Vajon tényleg begyógyítja őket, vagy csak enyhít a helyzeteken?
Enyhít is és gyógyít is. Tizeniksz éve nincsennek velem a szüleim, és a szülinapok közeledtével a mindennapi hiányuk felerősödik, amivel sokmindent nem tudok kezdeni. Enyhébb a émejítően mély seb fájdalma, de begyógyulni sosem fog. Leginkább tudod mi hiányzik Belőlük, Velük? Az ölelésük. Soha nem voltam az az ölelgetős fajta, még velük szemben sem gyerekkoromban, és ők sem voltak amolyan cucclimucligyereidehagypuszilgassalakmeg féle emberek. De manapság, főleg mostanság nagyon jó lenne annyira megölelni őket, hogy szinte fájjon, és érezni, hogy megértik a gondjaimat, s ezekkel együtt vagyok én a pici kis lányuk. Vajon mit mondanának, hogyan mondanák? Olyan hiány ez, amin enyhíteni nem fogok tudni soha már, s bánom, hogy nem mondtam eleget, Szeretem Őket.
De ők már elmentek, a mindenapok rutinjában nem is annyira feltűnő számomra a helyzet. Mégis hiányom van, és talán szörnyebb, mint hiányolni olyat, aki elment. Aki elment, azt elfogadod, és tudod, hogy soha nem lesz már veled, így hát az emlékekből táplálkozol és örülsz egy picikét, hogy ennyi időre is voltak neked. De az, aki itt van,...és mégsincs itt? Azzal mit kezdesz, Idő, Te nagy Úr? Enyhítesz, Gyógyítasz?
Amit az évek során megtanultam, az az, hogy ha valamin nem tudsz változtatni, azt soha nem is szabad mepróbálni a saját ízlésedre, képedre formálni, bármi légyen is az. Ilyenkor azt kell mondjam, enyhít az Idő, mert egy dolgot ad neked, amivel gazdálkodhatsz szabadon, ameddig ténylegesen kell és szabad, méghozzá ...IDŐ-t ad neked. Innen már csak rajtad múlik, mennyit használsz el, mennyi ideig és hogy mire.
Hogy mire? Első lépés, az elfogadás.
Én mostanság magammal töltök el sok időt. Nem kellemes perceket, meg kell mondjam. Megpróbáltam ugyanis megváltoztatni dolgokat, olyanokat, amiket kezdetekkor kellett volna látnom, hogy nem szabad, mert többet veszíthetek vele, mint amit nyernék. Nem is nyertem volna talán semmit.
Időt kaptam, hogy belássam ezt, és most időt kérek,hogy tisztázhassam magammal szemben a magamnak hazudott perceket úgy, hogy talpon maradjak, és ne dőljön össze a világ, amiben élek, és amiben másokkal élek együtt.
Wish me Luck!
