...és újra itt vagyok.
Igen, elapadtam, igen, abbahagytam a gondolataim megosztását. Kicsit úgy érzem, elhagytam a "gyermekem" és cserben hagytam azokat, akik követték olvasmányaimat. A gyermekem hagytam el, mert akkor hoztam létre eme kis blogot, amikor nagyon nagy szükségét éreztem annak,hogy leírhassam a gondolataimat, hogy jó érzéssel töltsem el magam, ...nem kicsit önzően. Törődtem velem, írtam 'neki', csinosítgattam, büszke voltam rá, majdhogynem' meg is etettem :) Aztán megszaporodtak azon emberek számai, akik időről időre rápillantottak a gyermekemre, és olvasták írásaim, és tetszett nekik. És tessék, egyszer csak, hipp-hopp, eltűntem. Nem törődtem senkivel. És tudom, hogy hiányoztam...egy kicsit az olvasóknak, egy kicsit a gyermekemnek - azaz magamnak.
Mondhatnám most, hogy nem volt időm írni. Ami nem biztos, hogy igaz lenne, 100%-ban legalábbis biztosan nem. Volt időm, de ezt nem itt töltöttem, egyedül a gondolataimmal, hanem az én Csodámmal...mert most már van egy Csodám.
Olvastam egyszer, hogy ha az ember elkezd beszélni a számára csodásnak vélt percekről, élményekről, emberekről, hajlamos lesz azokat elveszteni, hisz amíg a csoda csak neked szól, addig óvod, őrzöd, és csak téged tesz boldoggá. Ha ezeket aztán megosztod a világgal, sokan fognak róluk tudni, sokaknak lesz ugyanúgy csoda, sokakban mást is kiválthat, nem feltétlenül csak csodát, hiszen sajátságos véleményhálóba burkolva ezek nem is lesznek már olyan szépek, mint amilyenek voltak.
Én is elkezdtem félteni a Csodámat. Féltem, hogy ha kikiabálom a világba, nem lesz többé az enyém, nem lesz olyan fényes és örömteli, mint amennyire valójában az - Nekem egyedül.
Rájöttem azonban, hogy a Csodát nem ezért fogja az ember elveszíteni, ha egyszer el is veszti. Egyetlen egy nagyon fontos dolog van, ami egy csodát meg tud őrizni, hogy örökké csoda maradjon: a törődés. A törődés, amely lehet szeretet, lehet érintés, ölelés, egy szó, sok-sok szó, egy élmény, egy közös kaland, egy könnycsepp, egy üzenet, egy jó vacsora, egy meglepetés, egy Szeretlek...
...és akkor a Csoda csoda marad. Mi több, te is Csoda leszel...
